Közlekedőedények, hajszálcsövesség

 Közlekedőedények, hajszálcsövesség

Közlekedőedények

A felül nyitott edények vagy csövek rendszerét, amelynek ágai között a folyadék szabadon áramolhat, közlekedőedénynek nevezzük.








A közlekedőedény minden ágában a hidrosztatikai nyomás ugyanakkora. Ezért a nyugvó folyadék felszíne minden ágban ugyanabban a vízszintes síkban van.

Gyakorlati példák közlekedőedényekre: közlekedőedény a teáskanna, öntözőkanna, tartályok folyadékszintjelzője és a slagvízmérték is.




A víztornyokat azért építik olyan magasra, mert a települések vízvezetékrendszere is egy óriási közlekedőedény. A házak vízvezetékei összeköttetésben állnak a víztoronnyal, amelynek tehát a vízellátás, illetve a megfelelő víznyomás biztosítása is feladata. 








Hajszálcsövesség


A papírzsebkendőben, kockacukorban, törülközőben, pelenkában kicsi keresztmetszetű, hajszálvékony járatok vannak.
A hajszálcsövekben a víz felszíne magasabban van, mint a külső folyadékszint. Ezt a jelenséget hajszálcsövességnek nevezzük.


Gyakorlati példák hajszálcsövességre: A hajszálcsövességgel magyarázható, hogy a szivacsba, a kéztörlő papírba, a pamuttrikó anyagába is „felszívódik” a nedvesség.






A talaj nem tömör, hanem megszámlálhatatlan apró hajszálcső szövi át. Ezeken keresztül jut el az éltető víz a növényekhez.
Szárazságban ezeken a hajszálcsöveken keresztül jut el a talaj nedvessége a felszínre is, ahonnan elpárolog, tovább csökkentve ezzel a talaj víztartalmát. Ez ellen kapálással lehet védekezni. A kapálás szétroncsolja a hajszálcsöveket, így megakadályozza a talaj belsejének további kiszáradását.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hőterjedés és hőtágulás