Bolygók

 Bolygók

Kopernikusz és Kepler világképe

Ptolemaiosz és Kopernikusz rendszere

Ptolemaiosz ókori görög csillagász (Kr. u. 100 körül)  megalkotta csillagászati világképét, amit
földközéppontú világképként ismerünk. 

E  szerint a Föld van a világ közepén, körülötte keringenek az égitestek, sorban: Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz, valamint legkívül található az állócsillagok szférája.

A Nap hatalmas mérete miatt az 1500-as évek elején Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) lengyel csillagász kidolgozta a világ napközéppontú rendszerét, a napközéppontú világképet. Rendszerében a Nap áll a világ közepén, körülötte egyre nagyobb körpályán keringenek a bolygók: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, valamint az állócsillagok szférája. A Hold a Föld körül rója köreit.

Távcsöves megfigyelések

Először Galileo Galilei itáliai tudós alkalmazta a távcsövet égi objektumok részletes megfigyelésére. 1609- es és 1610-es vizsgálódásai sok új ismeretet nyújtottak. 

Felfedezte, hogy a Jupiter körül négy apró hold kering, hogy a Szaturnusznak gyűrűje van.  

A Holdat figyelve távcsövével elsőként állapította meg, hogy a Holdon hegyek és kráterek vannak. 

Johannes Kepler (1571–1630)  

Minden bolygó ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. 

A Föld Naptól mért közepes távolsága mintegy 150 millió km. Ezt a távolságot nevezzük csillagászati egységnek (CsE). 

A legtávolabbi megfigyelt bolygó, a Szaturnusz 9,6 CsE, azaz közel 1,4 milliárd km távolságra van a Naptól. 

1781-ben a német származású William Herschel (ejtsd: hersel. 1738–1822),  távcsövével egy új bolygót fedezett fel, amelyet később Uránusznak neveztek el. 

1846-ban a német Johann Galle fedezte fel óriástávcsövével a Neptunuszt. 

A bolygók és holdak pályán tartását az égitestek között fellépő gravitációs erő okozza. A tömegvonzás, azaz a gravitációs erő törvényét Newton alkotta meg a 17. században. Newton számításai igazolták elsőként, hogy a bolygók a Nap körül, illetve a holdak egy bolygó körül ellipszis alakú pályán keringenek. Gravitációs erő bármely két égitest között fellép, az erő nagysága az égitestek tömegétől, és a köztük lévő távolságtól függ.